Kedves cselekedeteink növelik az élettel való elégedettséget, a pozitív hangulatot, mégis kedvesnek lenni önmagunkhoz és másokhoz viszont nem mindig könnyű. Modern kultúránkban, ahol úton-útfélen azzal az üzenettel bombáznak minket, hogy a világ nem biztonságos hely, ott a kedvesség könnyen „gyanússá” vagy a gyengeség jelévé válhat. Másrészt most, a tél közeledtével és járvány csúcsosodásával egyre több mindent élhetünk meg személyes kudarcként, ami egyébként nem az. Hogyan lehetnénk mégis őszintén kedvesek önmagunkhoz és másokhoz?

Bánosi Eszter írása

A mai ember legfőbb problémája, hogy „krónikus nyárban” él, ezért érzi magát túlstimuláltnak, fáradtnak, legyőzöttnek. Jó példa erre, hogy míg az alvás a nyári időszak egy különösen elhanyagolt aspektusa, addig ősszel, az egyre fogyatkozó nappali fény is több pihenésre hív, azonban a krónikus nyárban ragadt ember nem tud élni ezzel a természet adta lehetőséggel. A dopamint tápláló nyárból való átváltás az őszbe igencsak emberpróbáló, azonban a tudatos elengedéssel megsegíthetjük ezt a folyamatot.

Bánosi Eszter írása

Az ősz most különösen stresszesen indulhat, hiszen nemcsak a mindennapi munkába tértünk vissza, de kicsit abba a tavaszi bizonytalanságba is, amit a járvány kezdetén már megtapasztaltunk. Mégis van egy eszközünk, amely segít kezelni a stresszt, és amelyhez minden pillanatban hozzáférhetünk. Ez a hála.

Bánosi Eszter írása

Egy kutatás szerint a felnőttek 46 százaléka ideges az üresjáratoktól, ilyen esetben inkább beütemezünk valamilyen tevékenységet. Amellett, hogy túlhajszolt életünk alig enged spontánnak lenni, valahol meg is akarjuk magunkat menteni az üres óráktól, a semmittevéssel töltött délutánoktól.

Bánosi Eszter írása

Biztos te is tapasztaltad már, hogy hiába mész szabadságra, gondolataid potyautasként utánad jönnek bárhová. A szabadság elsősorban rólunk kell, hogy szóljon, mégis rengeteg az elvárás bennünk, „milyennek kellene lennie” a megélt élményeknek.  Emiatt sokszor lemaradunk a saját szabadságunkról. Mik a legjellemzőbb stresszforrások, és hogyan védekezhetünk ellenük?

Bánosi Eszter írása

A nyár a kifelé fordulás ideje – tele nyüzsgéssel és programokkal. József Attila azt írja Nyár című versében, a nyár olyan gyorsan múlik el, hogy csak néhány mennydörgés, villámlás, és itt a tél. Ám ahelyett, hogy most is átrohannánk ezen a nyáron, és csak szeptemberben eszmélnénk rá, hogy ez a ragyogó évszak is elrepült, érdemes megtanulnunk lelassítani az időt, a kellemes élményeket, és újra gyermeki lélekkel megélni a nyarat.

Bánosi Eszter írása

Lassan engednek a szigorításból, újranyitnak az éttermek, a strandok, az élet kezd visszatérni a régi kerékvágásba. Olyan programok is bekerülhetnek anti-határidőnaplónkba, amelyek az elmúlt két hónapban teljesen lehetetlennek tűntek, de a nyitás felvethet sok-sok kérdést és szorongást is bennünk. A lassítás, a saját belső tempónk, ritmusunkra való ráhangolódás a nyitásban is sokat segíthet.

Bánosi Eszter írása

A városi (különösen a nagyvárosi) élet talán legnagyobb hátránya, hogy távol kerülünk valami olyantól, ami mindig is óriási szerepet töltött be az életünkben: a természettől. Mindez az elmúlt néhány száz év hozadéka, hiszen előtte évezredeken keresztül elképesztően szoros közelségben éltünk a természetes környezetünkkel, amely most is segíthet a depresszió, rossz hangulat leküzdésében.

Herendi Kata írása

Áprilisra régóta azt mondják, bolondos. Ez az április viszont tényleg mindent a feje tetejére állított: most nemcsak az időjárás változékony, de a kialakult járványhelyzet miatt érzelmi állapotunk is hullámzó, sőt olykor örvénylő lehet. Ugyanakkor még ebben a kiszámíthatatlan helyzetben is számos dolog van, ami tőlünk függ, ezáltal pedig a ráhatás és a biztonság érzetét adja.

Bánosi Eszter írása

Számtalan idea kering bennünk arról, milyennek is kéne lennie a márciusnak: végre elővehetjük a félcipőinket, miközben odakint már hétágra süt a nap. A valóságban azonban ilyenkor még sokszor visszafordul a tél, mint Columbo egy utolsó kérdésre, testi és lelki energiaraktáraink pedig teljesen lemerülten néznek szembe az új évszakkal. Ebben a hónapban kulcsfontosságú feltöltődésünk módjainak megtalálása.

Bánosi Eszter írása

„Január, február, itt a nyár” – szól a mondás, remekül szemléltetve azt a türelmetlenséget, ami ilyenkor, a tél vége felé már bennünk dúl. Fontos, hogy megtaláljuk azokat a lehetőségeket a hónapban, melyek segítségével túljuthatunk a kettősség okozta stresszen, az egymásnak feszülő ellentéteken, és a hónap végére testileg és lelkileg is készen állhatunk arra az újjászületésre, amit majd a tavasz hoz el.

Bánosi Eszter írása

Az „új év, új lehetőség” eszméje akkora nyomásként és elvárásként nehezedik ránk, hogy nem csoda, ha nehezen teljesíthető kihívások elé állítjuk magunkat év elején. Valóságtól elrugaszkodó, nehezen tartható fogadalom lehet a lassítás is. Olvasd el, hogyan segít a lassítás megvalósításában az anti-határidőnaplónk!

Bánosi Eszter írása

Ha az év vége felé te is folyton ugrásra készen állsz, miközben úgy kóvályogsz végig a napon, mint egy alvajáró, érdemes ezt a néhány tippet megfogadnod – különösen az év ezen időszakában. Nem nagy és időigényes dolgok ezek, éppen az egyszerűségükben rejlik a nagyszerűségük.

Bánosi Eszter írása

Nem titkolt célunk, hogy az anti-határidőnaplóval egy létformáló határidőnaplót adjunk a kezetekbe. Ami, a slow fizozófiának megfelelően, lassan és kedvesen pozitív változást hoz az életetekbe.
Kocsír Anikó, anti-határidőnapló nagykövetünk elmeséli, az ő életére milyen hatással volt az idei napló.

Minél több idő marad ki egy határidőnapló használatából, annál nehezebb a visszatérés. Pedig milyen gonddal választottuk ki, hogy örültünk a naplónknak év elején! Mi segíthet abban, hogy rendszeres naplóhasználóvá váljunk és ez a rendszeresség kitartson az év végéig?
Fülöp Szabina, Anti-határidőnapló nagykövetünk tanácsai következnek.

Mindannyian tele vagyunk tervekkel, feladatokkal, kívánságokkal, kötelességekkel, vágyakkal, álmokkal és még tovább is sorolhatnánk, mennyi mindennel, és szinte lehetetlen még csak elképzelni is, hogy mégis hogyan tudunk ennyi mindent megvalósítani napról napra. Talán – ami a legtöbbünknek ismerős – úgy, hogy az egyik a másik rovására megy. Ennek azonban nem kell így lennie.
Pivarcsi Dorina, pszichológus munkatársunk írása.