fbpx

Hogyan váljunk rendszeres anti-határidőnaplóhasználóvá?

Határidőnapló, anti-határidőnapló – két külön műfaj, mégis közös bennük, hogy az év előrehaladtával könnyen elhanyagolódnak. Véletlenül otthon felejtjük és elkezdünk a telefonba jegyzetelni, vagy óvni szeretnénk a naplót, és nem hordjuk magunknál, de akkor meg elkallódik valahol a nappali és a hálószoba tengelyén… Minél több idő marad ki a használatából, annál nehezebb a visszatérés. Pedig milyen gonddal választottuk ki, hogy örültünk a naplónknak év elején!

Mi segíthet abban, hogy rendszeres naplóhasználóvá váljunk és ez a rendszeresség kitartson az év végéig?

Fülöp Szabina, Anti-határidőnapló nagykövetünk gondolatai következnek.

Bevallom, mindig is nagyon szerettem a határidőnaplókat. Minden évben hosszú heteken keresztül böngésztem a webshopokat, körbejártam a környezetemben lévő papírboltokat és a legszebbet kerestem. Tapogattam a papír anyagát, alaposan megnéztem, milyen betűtípust nyomtak a lapokra, és természetesen a borítónak is fontos szerepe volt a választásban. Azonban hiába volt ez a körülményesség, pár hónap után már a kezembe sem vettem egyiket sem. Pedig volt nagyméretű, zsebben elférős, bőrborítású, kézzel kötött, márkás és ajándékba kapott is, egy idő után mind elvesztette a varázsát. Az anti-határidőnaplóval valamikor év közben találkoztam először, és elhatároztam, hogy a következő rendelésnél mindenképp rendelek egyet magamnak – és hát milyen jól tettem!

Az antihatáridőnapló többek között abban is segített, hogy ebben az évben rájöjjek, mi okozott gondot az eddigi határidőnaplózásaim során. Rendszerint alig vártam az év elejét, hogy felavathassam ezeket a naptárakat, azonban egy idő után csak a feladatokat, tennivalókat láttam bennük. Bevásárlólista szombatra, időpont az orvoshoz kedden, határidők mindenhol. Mintha teljesen blokkolta volna az alapvetően kreatív énem.

Az antihatáridőnaplót viszont azért használom szívesen egész évben, mert eszembe juttatja, hogy nem csak teendőkből áll az életem. Nincs bennem az az érzés, hogy rohannom kell egyik helyről a másikra. Figyelmeztet, hogy egy átlagos hétköznapon hogyan tudok lelassulni, jobban jelen lenni még akkor is, ha rengeteg dolgom van.

Színezek, ragasztok, töprengek benne, kedves üzeneteket hagyok saját magamnak. Amikor kinyitom, színes lapokat látok magam előtt, és olyan egyszerű-de-nagyszerű tanácsokat a hétköznapi lelassuláshoz, amikre magamtól nem is gondolnék.

Hogy ne kopjon ki a használata, kialakítottam egy rutint. Ehhez hozzátartozik, hogy kijelöltem magamnak minden héten egy napot – ez nálam a vasárnap –, amikor leülök a filceimmel, teával, valami nasival a nappaliban és megtervezem a következő hetemet. Ilyenkor összeegyeztetem a telefonom naptárát és jegyzeteit az antihatáridőnaplómmal, mert a mai, kütyükkel teli világban elkerülhetetlen, hogy hirtelen ne a telefonomba jegyezzek fel valamit, legyen az akár csak egy gondolat, vagy esemény. Amikor minden gondolatom, terveim, kedves matricám összegyűjtöm egy helyre, az számomra egy rituálé, ami feltölt. Ilyenkor nem feltétlenül a teendőkre gondolok egyből: sokszor tudatosan azt az időt keresem a következő hetemben, amikor lazítani tudok. Ehhez a naphoz néha odabiggyesztek egy „énidő” matricát, ez nagyon jól tud esni, főleg egy nehéz hét után. Szeretek színes filceket vagy ceruzákat használni, sokszor rajzolgatok is benne. Igazság szerint ez a határidőnapló számomra már majdhogynem naplóvá avanzsált.

Sokszor a munkahelyemre is magammal viszem, kiteszem az asztalomra, hogyha nap közben eszembe jut valami, egyből bele tudjam írni (akár csak egy kellemes része a napnak, amit szeretnék megörökíteni). Itthon pedig a nappaliasztalon tartom, eléggé szem előtt van, és sosem felejtem el beleírni, ami eszembe jut, legyen az hosszútávú terv vagy csak egy gondolat.

Maga az anti-határidőnapló is megkönnyíti, hogy visszatérjek hozzá. Mert sokkal több van benne, mint napokra osztott hetek, hónapok: minden hónapnak van egy külön témája, ehhez kapcsolódóan pedig minden héthez tartozik egy-egy jótanács, ami arra ösztönöz minket, hogy jobban jelen legyünk a mindennapjainkban. Minden hónap végén kapunk egy üresen hagyott mandalát, amit aszerint dekorálhatunk ki, hogy milyennek éreztük a hónapunkat. Az egész napló gyönyörű színekben pompázik, már a látványa jobb kedvre derít engem. A hátsó zsebben lévő kis matricák a személyes kedvenceim, ezekkel jelölhetünk néhány tevékenységet, hangulatot a lapokon. Ilyen például az „énidő” matrica, én ezt szeretem közülük a legjobban.

De, ami a leginkább tetszik – és ezt a neve is mutatja –, hogy arra ösztönöz, hogy kicsit engedjük magunkat pihenni a hétköznapjainkban is. Töltsünk több időt azokkal a dolgokkal, amik kikapcsolnak minket, osszuk be észszerűen az időnket és ami a legfontosabb, éljük meg úgy az egész évet, hogy nem csak átrohanunk rajta. Biztosan mindenkinek ismerős az érzés, amikor novemberben a fejünkhöz kapunk teljesen elcsodálkozva, hogy „tejóég, mindjárt Karácsony!” Aztán pedig már vége is az évnek, és azon töprengünk, mikor telt el ilyen gyorsan egy év…

Fülöp Szabina, anti-határidőnapló nagykövetünknek a fotózás hosszú évek óta szenvedélye. Több mint tíz éve kapta az első fényképezőgépét, azóta minden nap megörökít valamit. Emellett szeret olvasni, finomakat sütni, jógázni, és ha ideje engedi, a macskájával heverészni a kanapén.

SLOW A POSTALÁDÁDBA!

Tovább a termékekhez »»