fbpx

Az öröm összeköt másokkal – 4 májusi tipp az öröm megteremtéséhez

Május az életerő, a kiáradó életöröm ünneplésének hónapja. Ebben a hónapban lépten-nyomon találunk örömforrásokat a természetben, az ételekben, a szabadtéri tevékenységekben. Az öröm érzésével azonban más módokon is bármikor megajándékozhatjuk magunkat és másokat, hiszen az öröm minden más élménynél erősebben köt minket más emberekhez is.

„Mindig is a május volt a kedvenc hónapom, hiszen egy májust nemigen lehet elrontani” – írja Horváth László Imre költő, prózaíró, és mi nem igen tudunk vitatkozni vele. Anti-határidőnaplónkban sem véletlenül szenteltük ezt a hónapot az örömnek, az élet ünneplésének, hiszen májusban mindent áthat az életerő, a kiáradó életöröm. Ilyenkor tartották a kelták a beltane-t, az életfa, a virágba borulás, a maga teljes pompájában megnyilvánuló tavasz ünnepét. Hasonlóképpen a májusfa állítása is a természet újjászületésének, a szerelemnek, az ebből fakadó örömnek a szimbóluma volt.

Kutatók az örömöt olyan pozitív érzelemnek írják le, ahol a szabadság, a biztonság, a könnyedség érzését tapasztaljuk meg. Mindez persze igaz, de talán szebben világít rá Emily Dickinson, amikor azt írja: „A létezés puszta érzése az öröm”. vagy Rúmi, aki azt vallotta, „Ha a lelkedből teszed a dolgokat, az öröm áradatát érzed magadban.”

Amikor örömtelinek érezzük magunkat, változásokat érzékelhetünk a testünkben: a színek világosabbnak tűnnek, mozgásunkat felszabadultabbak érezzük, a mosolygás magától, természetesen megtörténik.

Az agyunkban is változások történek: kutatások megállapították, hogy gondolkodásunk és figyelmünk természetesen kitágul, amikor örömöt élünk át, ezáltal kreatívabb problémamegoldókká, találékonyabbakká, hosszabb távon ellenállóbbá válunk. Az öröm minden más élménynél erősebben köt minket más emberekhez is; egy boldog életesemény megünneplése, egy közös éneklés, egy igazán nehéz kihívás megoldása mind mélységes pillanatai a kapcsolatoknak, amelyek örömöt okoznak. Az öröm érzése arra is inspirál, hogy jót tegyünk másokkal, és nézeteltéréseinket is segít félretenni.

Az öröm típusai

Sok dolog motiválhat bennünket, de az egyik legerősebb motivátor a félelem. Ősi ösztönként ez az érzés barlanglakóként is minket szolgált, életben tartott, hiszen ha túléltünk egy rossz élmény, soha több nem felejtettük el, hogyan kerüljünk el hasonló helyzeteket a jövőben. A valódi félelem célja az, hogy óvatossá, körültekintővé tegyen, csakhogy a modern életünkben a valódi veszélyes helyzetek mostanra korántsem annyira gyakoriak, mint az ősidőkben, ezért úgynevezett „hamis” félelmet érzünk, azaz a gondolat által is képesek vagyunk beindítani ezt az érzelmet, aminek semmi köze a valódi veszélyhez. Legtöbben úgy élünk, hogy folyamatosan ijesztgetjük magunkat mentálisan, ezért szinte mindig félünk valamitől. Ennek oka többek között az is, hogy mind a valós, mind a hamis veszélyérzet elmúlásával, megkönnyebbülést, örömöt érzünk.

Gondoljunk csak bele, mennyire feldobhat egy megmérettetést követő jó hír, például amikor kiderül, hogy alaptalanul féltünk attól, hogy esetleg kirúg a főnökünk, vagy attól, hogy az orvos mond egy rossz diagnózist. De nemcsak a félelem motiválhat minket, hanem a jutalom is – bármi lehet jutalom, aminek következtében pozitív érzések töltenek el, így az olyan elsődleges jutalmak, mint az evés, a szex, illetve az olyan másodlagos jutalmak, mint például a siker, a pénz, a megbecsülés.

Csakhogy a jutalmazás is átfordulhat túlzásba. Egész társadalmunk és gazdaságunk arra a késztetésünkre épül, hogy minél több örömet éljünk át, ezért rengeteg olyan ingerrel bombáz minket, ami ingerli agyunk jutalomközpontját. Csakhogy abban a pillanatban, amikor beteljesül a vágyunk (például vettünk egy új ruhát), az örömért felelős dopamintszintünk csökkenni kezd, ami erős frusztrációval jár, ezért újabb és újabb élvezeteket keresünk, és belekerülünk egy ördögi körbe, esetleg függőségbe, hiszen evolúciósan is minél több örömöt szeretnének átélni.

Bár mindegyik motivációból fakadó öröm érzetének helye van az életünkben, a félelem és a jutalmazás alapú motiváció negatív következményekkel is járhat, miközben a társas kapcsolatokból származó örömforrások sokkal tartósabbaknak bizonyulnak, és hosszú távon is pozitív hatásúak. Amikor számos minőségi szociális inger ér minket, a kapcsolataink a kötődés, vagyis az oxitocin hormonjával látnak el, ami egyensúlyban tartja agyunk jutalmazó áramköreit. Ez a fajta öröm azokból az élő társas kapcsolatokból ered, amelyből a modern világunk, különösen pedig a járvány vont ki minket, de nemcsak a szociális örömforrásainkból töltődhetünk, hanem mindenfajta kapcsolódásból, így az önmagunkkal, a körülöttünk lévő világgal, a természettel és a jelen pillanattal való kapcsolatunkból is.

Íme négy út, ahogyan az öröm különféle típusait az életünkbe hívhatjuk ebben a hónapban.

1.Érzéki örömök, május

A május a természet bocsánatkérése a február miatt – írta Bill Tammeus amerikai író. Megjelenek a fecskék, éjszakánként fülemüle énekel az ablakunk alatt, hajnalban brekegni kezdenek a békák, megjelennek és édes illatot árasztanak a gyöngyvirágok, az orgonabokrok, az akácosok. Májusban minden nyüzsög, él, ahogy Márai Sándor írta „májusnak dallama van”. A spárga, az eper, a friss zöldfűszerek íze, az énekesmadarak messzire repítő hangja, a melengető napsugár érzete a bőrön, a sok szépség látványa minden érzékszervünket felcsigázza, megmozgatja, ilyenkor könnyen találunk örömöt a minket körbevevő világban. Az öröm érzését tudatosíthatjuk a testünkben, ha például a természetben sétálva kapcsolódunk a világhoz. Először észrevehetünk öt szemünknek kedves látnivalót, másodszor érzékelhetünk négy dolgot, amivel közvetlenül érintkezünk (a ruha érzete, a fű tapintása), harmadszor tudatosíthatunk háromféle hangot (csicsergő madár, távoli fűnyíró hangja), negyedszer kiszűrhetünk két különböző illatot, végül megízlelhetünk, megkóstolhatunk valamit, tudatosítva a szájunkban az aktuális ízt. A gyakorlat után biztosan derűsebbnek, nyugodtabbnak, teljesebbnek fogjuk magunkat érezni.

2. Az összes, már létező jó észrevevése

Amikor az elkövetkező 24 órában egy tipikus nap áll előtted, próbáld észrevenni benne az öröm pillanatait, akár le is írni ezeket. Ne csinálj semmit másképp, egyszerűen csak vedd észre ezeket a pillanatokat. A nap végén idézd fel a listát, és nézd meg, kiolvashatóak belőle speciális mintázatok: lehet, hogy az öröm pillanatai bizonyos emberekhez, tevékenységekhez kötöttek. Meghatározhatsz egy hétköznapi pillanatot is a nap során (például étkezés vagy megbeszélés készítése) vagy egy már meglévő rutint (például edzés, délutáni séta), és próbálj ezekben örömöt találni. Teret adhatsz az örömnek úgy is a mindennapjaid során, ha tudatosan lelassítod magad.

Lehet, felfedezed, hogy elméd mindig a következő és a következő feladat felé siet, a megállás viszont segíthet a jelen pillanatban gyökerező örömök észrevételében.

A játékosság és a könnyedség érzetét bármikor megteremtheted a nap folyamán, például felteheted a kedvenc számodat és táncolhatsz, de tehetsz valami teljesen szokatlan, meglepő dolgot is. Mit szólsz egy habfürdőhöz a nap folyamán két feladat között?

3. A meditáció nyugalmas, derűs öröme

Az örömre való képességünk velünk született, és bár meglepő, de a kutatások szerint akkor is tudunk örömöt érezni, amikor erős fizikai vagy érzelmi fájdalmat élünk át – ez is bizonyítja, hogy az öröm nem csak egy adott dolog birtoklásából származhat, ez az alapvető érzelem mindentől függetlenül bennünk van. Bár a meditáció nem minden esetben hozza el az öröm érzését, ha sikerül elmélyedni a jelen pillanatban, akkor intenzívebben át tudunk élni olyan pozitív érzelmeket, mint az öröm, a hála, a szeretet, a rendszeres gyakorlás hatására pedig egyre elfogadóbban, lágyabban, szeretetteljesebben tekintünk önmagunkra és a világra. Amikor képesek vagyunk átadni magunkat a jelen pillanat élményeinek, és nem tépelődni a múlt vagy a jövő elképzelésein, vagy túlzottan belebonyolódni mentálisan az eseményekbe, automatikusan elégedettebbek és derűsebbek leszünk.

4. Örülni mások örömének

Az empatikus vagy együttérző öröm (muditá) buddhista fogalom, magában foglalja a szeretetteljes kedvességet, az együttérzést és az egyensúlyt is. A muditá mások boldogsága vagy szerencséje felett érzett öröm, mások erényeinek megünneplése. Amikor ezt a fajta örömöt gyakoroljuk, másokban keressük meg a jóságot. A mások öröme felett érzett öröm sokszor természetesen kel életre bennünk, különösen, ha a szeretteinkről van szó, ám gyakran az irigység, féltékenység érzéseivel, kriticizmussal vagy cinizmussal találkozunk magunkban mások öröme kapcsán, vagy összehasonlíthatjuk és leértékelhetjük magunkat másokhoz képest, ezért sokkal nehezebb dolgunk van, amikor ezt az együttérző örömöt egy számunkra semleges vagy nehéz ember, illetve az összes földön élő érző lény felé irányítjuk.

A muditá mindenki számára kihívás, hiszen ha például hiányzik valami az életünkből, de a másik látszólag rendelkezik ezzel a vágyott dologgal, szinte reflexszerűen összehasonlítjuk magunkat vele. Erre mondta Theodore Roosevelt: „Mihelyt a többiekéhez hasonlítod, rögtön elvész az örömöd.”

Ilyenkor érdemes az önhibáztatás helyett önmagunk felé is kiterjeszteni az együttérzést, megfigyelni és átengedni magunkon a feljött érzést másokkal vagy magunkal kapcsolatban. Minél több önegyüttérzés születik bennünk, annál könnyebb mások öröméhez kapcsolódnunk.

~Bánosi Eszter~

HÍRLEVÉL-FELIRATKOZÁS

No products found which match your selection.

Ez a website sütiket használ. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás