„Vágyni valamire, ami a miénk” – 3 slow lehetőség, amit ez a rendhagyó karácsony tartogat
Egy jó ideje már tapasztaljuk, hogy karácsonyaink legtöbbször nem hozzák el a várva várt békét, meghittséget és megpihenést, épp ellenkezőleg. A világjárvány átformálta ünnep új stresszforrás is lehet, de akár lehetőség is arra, hogy átgondoljuk néhány szokást, rítust, amelyek valójában csak a terhünkre voltak. Idén biztosan másképp ünnepelünk majd, de mi az, amit ebből a javunkra fordíthatunk?
Amikor tavasszal beköszöntött a koronavírus-járvány, sokunkban a megújulás, a közelgő nyár ígérete tartotta a lelket. Most azonban ebbe nem kapaszkodhatunk, sőt azt tapasztaljuk, hogy egyre mélyebbre jutunk a kilátástalannak és végelláthatatlannak tűnő helyzetben.
Mintha a járvány kicsit leképezné azt, amit általában tél elején érzünk: hosszú-hosszú hideg, zord, és barátságtalan hónapok következnek, és egyelőre még a ködös homályba vész, mikor jön el a tavasz. Miközben megelevenedik ez a színtelen kép lelki szemeink előtt, és szinte érezzük a súlyát magunkon, számba vehetjük az időszakban rejlő pozitív lehetőségeket is.
A tél ugyanis a befelé fordulásra, a pihenésre, az intim együttlétekre hív, amit a kialakult helyzet most igazán meg tud támogatni. Nemcsak a hideg és a sötét, de a vírus is elvágja ugyanis az utat az elől, hogy az elmélyülés, elcsendesedés helyett például a plázák csillogásába meneküljünk. Sőt míg tavasszal a bezártság teljes ellentétben állt a kifelé nyíló energiáinkkal, most akár még segítheti is természetes igényünket a visszahúzódásra. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lenne fárasztó és emberpróbáló a helyzet, csupán annyit, hogy sokunk számára könnyebb elviselni a bezártságot.
Az úgynevezett pozitív elfogultság, hajlamunk a túlzott optimizmusra egyrészről tarthatja bennünk a lelket, de csalódást is okozhat, ha a dolgok mégsem az elvárásainknak megfelelően alakulnak, és a helyzet elhúzódik.
A bizonytalan jövőbe való fókuszálás helyett akár meg is állhatunk, és feltehetjük a kérdést, milyen jó, építő, slow lehetőségeket tartogat számunkra ez a járványhelyzettel átszőtt ünnepi időszak?
1.A várakozás szépsége
Pilinszky János írta az adventről: „Advent a várakozás megszentelése. Rokona annak a gyönyörű gondolatnak, hogy meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk. Gyermekkorunkban éltünk így. Vágyakoztunk arra, ami biztosan megjött. Télen az első hóesésre. És várakozásunk ettől semmivel sem volt kisebb, erőtlenebb. Ellenkezőleg, nincs nagyobb kaland, mint hazaérkezni, hazatalálni, beteljesíteni és fölfedezni azt, ami a miénk. (…)Aki valóban tud várni, abban megszületik az a mélységes türelem, amely szépségében és jelentésében semmivel se kevesebb annál, amire vár.” Mire készülünk ilyenkor? Mi az, ami meg akar születni bennünk? A kapcsolódás, a remény, az öröm, az elfogadás vagy a türelem?
Rohanó világunkban a befelé fordulás, az önreflexió, a külső ingerektől való független megítélése önmagunknak egyre nehezebb. Az elmúlt évtized(ek)ben ez az időszak arról szólt, hogy annyit érünk, amennyit fogyasztunk, így már jóval advent előtt karácsonyi díszben pompáztak az üzletek, kihagyhatatlan ajánlatok villództak előttünk az online és offline térben egyaránt.
Bár ez a tendencia idén sem változott, leszűkült életterünk miatt kevesebbet látunk belőle, a megszokott ingermennyiségünket leszabályozza a kényszerhelyzet, miközben a jövő bizonytalansága miatt többször is átgondoljuk, mire költünk. Ám talán pont ezért több szabad terünk van átgondolni, milyen érzéseink vannak igazából, amikor eszünkbe jut ez az ünnepi időszak. Milyen illatok, érzetek, képek, emlékek illannak át rajtunk, és miként tudjuk ezeket megvalósítani az életünkben? Honnét merítünk erőt, ha fogynak a tartalékaink, erőforrásaink?
Az utóbbi években tapasztalhattuk, hogy ha nem éljük meg az adventet, ha csak a külső ingerekre hajtunk, a csillogásra, a díszekre, a minél szebb és jobb ajándékokra, akkor az ünnepek végeztével könnyen érezhetjük annak ürességét, hogy csak kidurrant egy nagy lufi. Jelen helyzetünk azonban lehetővé teszi, hogy tudatosabban jelöljünk ki magunk számára egy időkeretet, amikor elcsendesedhetünk. „Ha nem tudsz kimenni, indulj befelé” – jöhetett szembe velünk az üzenet az interneten a járvány kapcsán, amely – hiába tartogat rengeteg nehézséget – most meg is segítheti ezt a belülre vivő folyamatot. Készíthetünk olyan „pszichológiai”adventi naptárat is, amely kivételesen nem tárgyi ajándékokat, édességeket rejt, hanem értékes, inspiráló gondolatokat, elcsendesedést segítő feladatokat. Ehhez meríthettek ötleteket az Anti-határidőnapló decemberi gyakorlataiból!
2. Rituálék és új ünneplési módok
Pszichológusok szerint idén széles körben megfigyelhető jelenség, hogy korábban kezdjük a karácsonyi készülődést, tesszük fel az ünnepi dekorációkat. Ennek oka egyrészt lehet az, hogy a legtöbbünk számára nehéz, kihívásokkal teli évet szeretnénk ünnepi hangulatban zárni, másrészt pedig az, hogy a rituálék, a családi hagyományok folytonosságuk és ismétlődésük révén biztonságot adnak nekünk, sőt létfontosságúak a családi közösségi érzés megalapozásához és fenntartásához.
A stabilizáló hatás, az összetartozás mély érzése idén különösen fontos a számunkra. Ahogy Márai Sándor írta, „az ünnep a különbözés. Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás”.
A karácsonyi hagyományok különösen mélyen gyökereznek a kultúránkban, ráadásul evolúciós okai is vannak annak, hogy a digitális karácsony lehetősége egyáltalán nem tűnik túl vonzónak: a „rokonválasztás elve” szerint azokhoz szeretnénk közel lenni, akikkel rokon génjeink vannak. A jelenlegi helyzet azonban rákényszerít arra, hogy a megszokottól eltérő cselekvési módokat válasszunk, és ez nem feltétlenül rossz. Például számtalan, karácsonnyal kapcsolatos elvárást vagyunk kénytelenek most elengedni, ezzel együtt pedig például azt a stressztfaktort is, hogy a legtökéletesebb karácsonyt teremtsünk meg idén. Attól még, hogy valami nem úgy történik, mint ahogy megszoktuk, nem biztos, hogy rossz, sőt akár még külön teher is leeshet a vállunkról azzal, ha idén nem kell minden rokont meglátogatnunk két nap alatt, vagy megsütnünk a szokásos, többfogásos ünnepi lakomát. Brian M. Hughes, a Galwayi Egyetem pszichológus professzora szerint karácsonykor az egyik legnagyobb stresszfaktor a privát terünk elvesztése, hiszen a karácsonyi vásárok, a plázák tumultusa vagy a vendégjárások sürgés-forgása rengeteg stresszt hozhat ezekbe a napokba, ahogy az is, hogy ilyenkor sok eltérő működésű, habitusú, véleményű emberhez kell alkalmazkodnunk. Idén, ennek hiányában, sokkal több alkalom nyílhat a meghittebb beszélgetésekre és élményekre szűk családi körben, illetve annak felfedezésére, hogy a karácsonynak nemcsak egyféle ideális ünneplési módja van. Idén különösen fontos (és talán könnyebb is) megtalálni az egyensúlyt a rituálékhoz való ragaszkodás és az új utak felfedezése között.
3. Az ajándékok újragondolása
Az ünnepekhez gyakran kapcsolódik az aggodalom, mivel lepjük meg a másikat, milyen új ötlettel rukkoljunk elő, aminek örülni fog, egyáltalán hogy teremtsünk időt, pénzt, energiát az ajándékvásárlásra. Az utóbbi időben elhittük, csak úgy lehet ünnepelni, ha mindenből a „leget” adjuk karácsonyra. De vajon tényleg így kell ezt intéznünk? Vagy adhatunk-e mást egymásnak a tárgyi dolgokon kívül? A pandémia – ha nem is ment meg minket az ajándékozás stresszétől – új alternatívák kigondolásában segíthet. Ha tárgyi ajándékról van szó, idén előnyben részesíthetjük az online is megrendelő, hazai kézműves termékeket, így a járvány miatt nehéz helyzetbe jutott magyar vállalkozásokat is támogatjuk amellett, hogy sokkal egyedibb, személyesebb és akár külön az adott személy igényeire, ízlésére szabott tárgyakat ajándékozhatunk. De adhatunk egymásnak élményt, vagy saját magunk által készített ajándékot is.
Az adventi koszorú második gyertyájának jelentése a remény, ennek jegyében készíthetünk egymásnak idén karácsonyra „kívánság befőttet”, egy üveget, amibe olyan kívánságokat teszünk bele, amelyeket a járvány után tudunk majd teljesíteni egymás számára.
Legyen ez egy közös utazás, egy finom vacsora kedvenc éttermünkben, a gesztussal kinyilvánítjuk hitünket abban, hogy egyszer ez a krízis is elmúlik, és lelkileg érdemes már most készülnünk valami jobb eljövetelére az életünkben.
Békés, meghitt, reményteli karácsonyt kívánunk!
~Bánosi Eszter írása~