fbpx

Önszeretet: 4 tipp, hogyan találj utat a kedvességhez a nehéz időkben is

Az őszinte, altruista kedvesség egyik legnagyobb előnye, hogy megerősíti a kapcsolódásainkat, csökkenti az elidegenedés, növeli a közösség és az összetartozás érzését, amire most – a távolságtartás idején – igazán nagy szükségünk van. De hogyan tudnánk profitálni a kedvességből ezekben a nehéz időkben, amikor a járvány miatti bizonytalanság, a rövidülő nappalok hozta sötétség inkább a belső kritikusunknak kedvez?

Ha felidézünk egy kedves cselekedet emlékét, valószínű mindannyian azt tapasztaljuk, hogy jó érzést okoz, egyfajta megelégedettséget, „meleg ragyogást’, valami olyasmit, amely aktiválja agyunk jutalmazási rendszereit. De a kedvességtől nemcsak jól érezzük magunkat, jót is tesz nekünk. Először is, a másokkal való kapcsolat kedves cselekedetek révén lehetővé teszi, hogy az összetartozás alapvető pszichológiai igénye kielégüljön.

Kedves cselekedeteink növelik az élettel való elégedettséget, a pozitív hangulatot, a másik elfogadását. Serkentik a szerotonin és az oxitocin felszabadulását, így csökkennek a félelmek, szorongások.

Kedvesnek lenni önmagunkhoz és másokhoz persze nem mindig könnyű. Egyrészt modern kultúránkban, ahol úton-útfélen azzal az üzenettel bombáznak minket, hogy a világ nem biztonságos hely, ott a kedvesség könnyen „gyanússá” vagy a gyengeség jelévé válhat. Másrészt most, a tél közeledtével és járvány csúcsosodásával egyre több mindent élhetünk meg személyes kudarcként, ami egyébként nem az: felerősödhet belső kritikusunk hangja, amiért annyi, de annyi önismeret és gyakorlás ellenére erősen szorongunk a jövőnk miatt, vagy amiért elvesztettük motivációnkat, túlságosan beletörődötté vagy lemondóvá váltunk, elfáradtunk és kimerültünk. Hogyan lehetnénk mégis őszintén kedvesek önmagunkhoz és másokhoz?

1.Kezdjük magunkkal

Mennyire barátságtalanok tudunk lenni önmagunkkal, ám a legtöbbször ezt fel sem ismerjük. Pedig ha ráhangolódnánk a belső párbeszédre, valószínűleg gyorsan belátnánk, hogy szeretteinknek biztosan nem mondanánk azt, amit magunknak szoktunk.

Gondoljunk csak bele, mi lenne, ha például egy barátunkat azzal „vigasztalnánk” szerelmi bánatában, hogy azért érte megint csalódás, mert „biztosan túl kövér, unalmas, problémás, és megérdemelte, hogy megint ebbe a helyzetbe került, stb”. Ismerős a monológ? Ugye sosem mondanánk ezt annak, akit szeretünk?

Ahhoz, hogy a nehéz helyzetekben magunkkal is úgy beszéljünk, mint a legjobb barátunkkal, az önegyüttérzés a kulcs, amely három pillérből áll: önkedvesség (olyan kedvességgel és megértéssel bánsz magaddal, mint másokkal, akiket szeretsz), az emberi mivoltunk megélése (annak felismerése, hogy nem vagyunk egyedül a fájdalmunkban, hogy a szenvedés közös emberi tapasztalat), valamint a mindfulness (ebben az esetben a negatív élményeink megtartása anélkül, hogy elfojtanánk vagy túlzottan azonosulnánk velük). Az önegyüttérzésnek átalakító ereje van, egyfajta gyógyszer azokra a szokásos fenyegetettségen alapuló reakciókra (üss, fuss, fagyj le), amelyek akkor jelentkeznek, amikor a dolgok rosszra fordulnak. Ilyenkor ahelyett, hogy önkritikussá válnánk (üss!), elhagynánk/hanyagolnánk magunkat (fuss!), vagy áldozati szerepbe rekednénk, és azt kérdeznénk, „miért én?” (fagyj le!), az együttérzés gyengéden az öngondoskodás felé fordít minket. Megkérdezhetjük magunktól, „Mire van szükségem?”, „Hogyan törődhetnék már most magammal?”, vagy távolságot teremthetünk azzal, ha ránézünk: mit mondanánk ebben a helyzetben egy kedves barátunknak.

Természetesen helyzettől függően különböző módszerekre lehet szükségünk az önegyüttérzés gesztusához:

vigasztalhatjuk magunkat gondoskodó szavakkal, egy kézmozdulattal (például ha a kezünket a szívünkre tesszük), megnyugtathatjuk magunkat egy mély alvással, légzéssel, vagy csak simán elismerhetjük nehéz helyzetünket („tudom, hogy a dolgok jelenleg nagyon nehezek”). Máskor az önegyüttérzés egyet jelenthet azzal, hogy megvédjük magunkat és nemet mondunk, hogy egészséges ételekkel gondoskodunk magunkról, motiváljuk magunkat.

Az önkedvességhez sok út vezet, mégis a siker egy alapvető dolgon múlik: nem az számít, amit csinálunk, hanem az, amiért csináljuk. Az önkedvesség ugyanis nem egy újabb jóllét-stratégia, nem érzéseink manipulálása a cél, hanem az önmagunk iránti őszinte részvét és szeretet felébresztése és kifejezése. Más szóval: egy nehéz élethelyzetben ne azért legyünk kedvesek magunkhoz, hogy jobb legyen, hanem azért, mert rosszul érezzük magunkat. Aprónak tűnő, mégis óriási különbség!

2. Gyakorolj!

Néhány ember hajlamosabb együttérzőnek lenni, mint mások, de általánosságban mindannyiunk kedves ösztönökkel születtünk. Idegrendszerünk úgy alakult, hogy erős érzékenységet mutat a másokkal való törődésre – Darwin ezt a rokonszenv ösztönének nevezte, és a legerősebb emberi ösztönnek tekintette, amely segítette fajunk túlélését és virágzását. Ezt az együttérző izomzatot egész életünk során erősíthetjük, hiszen a kedvesség nem véletlenszerű, hanem szándékosan kell energiát és figyelmet fordítanunk arra, hogy észrevegyük, mi jó, kellemes és szép az emberekben/magunkban.

Az együttérzés és a kedvesség ápolásának egyik módja a kedvesség meditáció: csukjuk be a szemünket, és idézzük fel valaki képét, akit szeretünk, majd gondolatban kívánjunk neki minden jót, ami eszünkbe jut, és érezzük át mélyen a szavak kiváltotta meleg és gyengéd érzéseket.

Később fokozatosan kibővíthetjük azok körét, akiket magunk elé képzelünk. A meditáció rendszeres gyakorlása az önkritikát is csökkentheti, viszont erősítheti az empátiát, a kapcsolatainkat.

3. Találj utakat a kedvességhez!

Hogyan hozhatnám be a kedvességet a napjaimba akár saját magam, akár más személyek iránt, bármilyen apró módon?” Sokszor spontán képesek vagyunk kedvesnek lenni önmagunkhoz és másokhoz, máskor – különösen a rohanós, dolgos napokon, túlélő üzemmódban – eszünkbe sem jutnak kedves cselekedetek, hiszen örülünk, hogy egyáltalán hazaestünk a munkából. Ilyenkor jól jöhet egy-két emlékeztető üzenet – egy post-it a tükrön, egy kép a falon – arról például, hogy voltunk-e ma kedvesek magunkhoz vagy másokhoz. A kedvességnek sokféle útja van: kedvesség lehet az is, ha magunk elé engedünk valakit a dugóban, ha hagyjuk, hogy a másiké legyen az utolsó szó, kedvesség, ha elbeszélgetünk egy idős szomszédunkkal, mielőtt munkába indulunk.

Az önkedvesség, öngondoskodás jele azonban nemcsak a jóga, a relaxáció vagy a főzés lehet, de az is, ha belátjuk, vannak helyzetek, amikor egy sorozatmaraton, az ételrendelés vagy a puszta semmittevés jelenti a legkedvesebb ajándékot, amit magunknak adhatunk. Olykor a saját határaink megtartására, saját magunk érdekeinek képviselésére van szükség, és nem a másik megértésére.

Ha megadjunk magunknak azt a szabadságot, hogy a kedvességet nemcsak egyféleképpen, egy bizonyos recept alapján képzeljük el, akkor kevesebb bűntudatot érzünk majd, ha nem csak egy adott módon vagyunk kedvesek, így őszintébben oda tudunk fordulni magunk és mások felé akkor, amikor már jobban érezzük magunkat a bőrünkben.

4. Az egyensúly

Persze mint mindent, úgy a kedvességet is „túl lehet tolni”, ezért érdemes néha mérlegelnünk, mennyire ésszerű keretek között viselkedünk kedvesen másokkal. Könnyen előfordulhat, hogy önmagunkat háttérbe soroljuk, miközben mások szemében túl tolakodónak, túltörődőnek tűnünk.

Mennyit figyelek másokra? Mennyire foglalkoztat mások problémája? Hagyok teret arra, hogy a másik kifejezze szükségleteit, vagy túlságosan tolakodó, rámenős vagyok? Mi történik bennem, ha hátrább lépek, és nem mindig vagyok ott a másiknak? Vajon ha ennyit figyelek a másikra, mennyi figyelem jut magamra? Mitől félek, ha a saját szükségleteimet hozom előtérbe?

De ennek történhet az ellenkezője is: Néha épp azokkal vagyunk a legkevésbé kedvesek, akik a legközelebb állnak hozzánk. A kérdéseket megválaszolni nem könnyű és messzire vezethet, mégis az önvizsgálat végül valódibb, önzetlen kedvességet, így mélyebb, őszintébb és szeretetteljesebb kapcsolatot teremthet nemcsak másokkal, de önmagunkkal is.

~Bánosi Eszter írása~

✨ Légy kedves! ✨

Novemberben a Slow Budapestnél a kedvesség, az önszeretet és az együttérzés témájában olvashatsz tőlünk posztokat – mi így ünnepeljük meg a november 13-i kedvesség világnapját!

Kövesd a posztjainkat Instagram és Facebook oldalunkon és iratkozz fel hírlevelünkre👇, hogy elküldhessünk egy mindfulness meditációt neked,  amellyel gyakorolhatod a kedvességet saját magad és a pillanat  tökéletlensége felé.

HÍRLEVÉL-FELIRATKOZÁS

Ez a website sütiket használ. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás