Újra szabadon? 4 májusi slow tipp a lelki újranyíláshoz
Lassan elmondhatjuk, szinte az egész tavaszunk a karanténban telt. Mostanra sokan érezhetjük beszorítottnak, szűkösnek helyzetünknek, mintha se fizikálisan, se lelkileg nem maradna terünk, miközben a fizikai újranyitás híre érthető módon szorongással tölthet el. Korlátozott az életterünk, mégis félünk újra nyitni. Hogyan oldhatjuk fel az ambivalenciából adódó stresszt?
Lassan engednek a szigorításból, újranyitnak az éttermek, a strandok, az élet kezd visszatérni a régi kerékvágásba. Talán sokan vagyunk ezzel úgy, mint a király a mesében: egyik szemünk sír, a másik nevet. Egyrészről jó érzés látni a fényt az alagút végén, megtapasztalni, hogy még ennek a bizonytalan, sokszor kilátástalannak tűnő időszaknak is vége lesz egyszer, másrészről a hónapok alatt kialakult elővigyázatosságtól, készenléttől és szorongástól nem tudunk ugyanilyen gyorsan, a külvilág ébredezésének ütemében megszabadulni, ezért számtalan kétség merülhet fel bennünk.
Biztonságos-e találkozni a barátaimmal egy kültéri kávézóban? Szabad-e levennem a maszkot, mikor meglátogatom a szüleimet? Mikor tudom újra elengedetten élvezni az élet adta lehetőségeket, az emberek társaságát?
Ezekre a kérdésekre természetesen nincs egyetlen kész válasz, az előírásokon, ajánlásokon túl mindenkinek saját belső biztonságérzete lesz az iránytű, miközben legtöbbünk számára túlzott terhet jelenthet az újranyitás, hiszen még mindig kevés információ van a birtokunkban a veszélyekről ahhoz, hogy felelősségteljesen dönthessünk, és teljes szívvel belevethessük magunkat a részleges szabadságba.
A lassítás, a saját belső tempónk, ritmusunkra való ráhangolódás ebben a nyitásban is sokat segíthet.
És miközben szó szoros értelemben és nyílni, tágulni kezd személyes terünk, számtalan más módon nyerhetünk még magunk számára belső teret, melyben könnyen, akadálytalanul haladhatnak át érzelmeink, ezáltal sokkal világosabban, tisztábban láthatjuk meg dolgainkat, és hozhatjuk meg a megfelelő döntéseket, amikor itt az ideje.
1.Fizikai és lelki térnyerés
Március óta saját tereinkbe vagyunk bezárva, életünk szinte minden történése, lelki, érzelmi világunk minden mozzanata itt zajlik, ezért még egy viszonylag nagy lakást is észlelhetünk mostanra rendkívül szűkösnek, olyan helynek, ahová minden szempontból be vagyunk szorulva, ahol nincs terünk.
Teljesen érthető, ha azt érezzük, egy ideje nem tudjuk meghaladni saját nézőpontjainkat, elvonatkoztatni személyes élményeinktől, hiszen fizikailag, így lelkileg sem tudunk eltávolodni az életünktől, kicsit kívülről látni helyzetünket.
Ha viszont be vagyunk szorítva, nem tudunk hova elrugaszkodni, semmi sem stimulálja rugalmasságunkat, kreativitásunkat. Érdemes például a tárgyak szortírozásával valódi távolságot teremtenünk magunk körül, az „ahogy kint, úgy bent” elve mentén olyan környezetet létrehoznunk, mellyel lelki szinten összhangban vagyunk. Erősítsük a minket körbevevő térben azt, amire valójában szükségünk van. A meditáció vagy a különféle légző gyakorlatok segítségével az elménkben és a testünkben is megtapasztalhatunk egyfajta tágasságot, teret, ürességet. Minél tágasabb körülöttünk és bennünk a tér, annál jobban tudnak áramlani beragadottnak tűnő érzelmeink, ötleteink, eredeti gondolataink és megoldásaink.
2. Májusi séták
Négy fal között gondolataink, érzelmeink szabad áramlása is nehezebb, ezért érdemes minden nap egy picit sétálni, bolyongani a környéken.
Állítólag Beethoven, Goethe és Dickens is az utcákat rótta, lődörgött, baktatott, talán mert mindannyian ösztönösen érezték, hogy a séta szó szerint kimozdít egy-egy problémáról, a lábak mozgása pedig sokszor elvezet a megoldásig.
A sétánk mozgó meditáció is lehet, mely közben áthelyezhetjük a fókuszt testi érzeteinkre, megfigyelhetjük, milyen hangokat hallunk, milyen formákat látunk, milyen a levegő érzete a bőrünkön. Meghalljuk-e a városi zajok közepette a tücskök ciripelését, a gerlék jellegzetes, ritmikus uhuzását? Érezzük-e a kertek alatt az orgona, az akác, a nyiladozó gyöngyvirágok illatát? Séta közben a jelenségek helyett érzékelhetjük a fák, kocsik közötti teret is, vagy koncentrálhatunk a csendre is, ami két busz elhaladása közben érzékelhetővé válik. Követhetjük szemünkkel a nyárfaszöszök táncát a fényben. Ez mind kimozdít, teret ad.
3. Természet az otthonunkban
A levegő májusban megtelik mézédes illatokkal, csodaszép fényekkel – most, hogy teret teremtettünk magunk körül, ezeket az illatokat és fényeket mind beengedhetjük az otthonunkba, ahogy sok minden mást is a természetből, például egy illatos virágcsokor vagy fűszernövény formájában. Ültethetünk, de akár mi magunk csíráztathatunk is, izgalommal követve végig, ahogy a magban megbújó csírából kifejlődik az új növény. A kiskertjeinkről való gondoskodás könnyen magával ragadhat, a látványban gyönyörködve pedig igazán úgy érezhetjük, hogy megdolgoztunk a sikerért. Vajon életünk mely más területeire emelhetnénk még át ezt a türelmes, mégis cselekvő hozzáállást?
4. Tere van az érzelmeinknek
„Nem kéne már ezt éreznem” – fordulhat meg a gondolat sokunkban, pedig az érzelmeket nem lehet és nem is kell ésszel megváltoztatni.
Minél többet gyakoroljuk meditációban érzelmeink elfogadását, annál tágasabb, biztonságosabb lesz bennünk az a belső tér, ahol még az olyan „nemszeretem” érzéseknek is helye van, mint a szorongás vagy a félelem. Amint képesek vagyunk ezeket tőlünk különálló jelenségként érzékelni, rájövünk, hogy ezeknek a léte ideiglenes, hamarosan majd valami más veszi át a helyüket anélkül, hogy elkerülnénk, elfojtanánk őket.
Végül érdemes elgondolkodnunk, akár naplóba írnunk, mi az az új szokás, vagy bármi más, ami pozitív hozadéka volt a bezártságnak, és szívesen magunkkal vinnénk az újrainduló hétköznapjainkba.
Bár a világ hamarosan visszazökken a régi kerékvágásba, nekünk nem kötelező ugyanúgy hozzágyorsulnunk. Biztosan kialakult néhány olyan szokásunk, melyet ugyan a kényszerpihenő szült, egy kis kreativitással mégis átvihető a világba.
~Bánosi Eszter írása~
No products found which match your selection.
