fbpx

Minivakációk a mindennapokban – 4 tipp az ellazuláshoz

Ha nyár, akkor kikapcsolódás. De tényleg így van ez, vagy ez is csak egy elvárás, aminek nehezen tudunk megfelelni? A lazításhoz nem elég egy csettintés, tudatosan tanulnunk kell. Ám bármilyen káosz is uralkodjon odakint, a nyugalom mindig ott van bennünk. Csak el kell indulnunk érte önmagunkba.

Sikerült kipihenned magad? – kérdezik, amikor visszatérünk a szabadságból, de nem biztos, hogy őszintén tudunk igennel felelni. Nemcsak azért, mert rosszul éljük meg, hogy visszatértünk a szabadságból, hanem azért is, mert a vakáció nem jelent automatikusan egyet az ellazulással. A szokásainkon nehéz változtatni, a szabadságunkat is telezsúfolhatjuk rengeteg programmal, teendővel, vagy nem kapcsolódunk le az okoseszközeinkről, így az információ továbbra is zúdul ránk a világból (rosszabb esetben a munkahelyünkről), és mentálisan is cipeljük magunkkal tovább a mindennapok problémáit.

A kikapcsolódás másik legnagyobb akadálya, hogy nem tanultunk meg ellazulni, sőt észre sem vesszük, hogy valójában tele vagyunk feszültséggel. Alvás közben is harcolunk a kételyekkel, aggodalmakkal, ezért kimerülten ébredünk.

Legfeljebb az olyan pótlcselekvéseink árulkodnak saját belső feszültségeinkről, mint például az állandó körömrágás, lábrázás, a fájdalom az állkapcsunkban, de a stressz olyan mentális tevékenységekben és érzelmekben is megnyilvánulhat, mint a folyamatos agyalás, aggodalmaskodás, a dolgok túlpörgése, az ingerültség. Nem véletlenül mondják azt, hogy egy pihentető nyaralásra lelkileg egész évben készülni kell.

Utóbbi azt jelenti, hogy év közben is rendszeresen foglalkozunk azokkal a feszültségekkel, amelyeket már régóta raktározunk magunkban, és amelyeket a leginkább hajlamosak vagyunk elhanyagolni, hiszen annyi más teendőnk van. Csakhogy az izomrendszeri, mentális és érzelmi feszültségek nem tűnnek el az idő múlásával, sőt az éjszakai alvás sem oldja fel őket.

Amikor viszont tudatosan lazítunk, tulajdonképpen minivakációkra megyünk, a lazítás helyzetében megnyílunk saját magunk mélyebb rétegei, rejtett erőforrásai felé, a csapongás megszűnésével elménk fogékonyabb állapotba kerül, sőt az ellazuláson keresztül régi, elrejtett, elraktározott érzelmeink is kioldódhatnak.

Ma már számos kutatást végeztek arról, hogyan hat a relaxáció, meditáció az agyra, az idegrendszerre, és így az egész testre is.

Az alábbiakban mutatunk néhány tippet arra, miként tudsz egyre több kis miniszabadságot a mindennapjaidba iktatni, észrevenni, hogy feszült vagy épp ellazult vagy-e a pillanatban, és abba a nyugalmi állapotba kerülni, ahol önmagad és mások számára is hozzáférhetővé válsz, hiszen stresszhelyzetekben a túlélés annyira leköti az energiánkat, hogy elveszítjük a mély kapcsolódások lehetőségét.

1.Észrevenni, amikor befeszülünk

Idegrendszerünk háromféle zónában lehet az adott pillanatban. Amikor vélt vagy valós veszélyt tapasztalunk, a magas zónába kerülünk, nyugtalanok, szorongóak, dühöngőek, impulzívak vagyunk, szívverésünk felgyorsul, légzésünk felszínessé válik, végtagjaink megfeszülnek, merev lesz a testtartásunk, tekintetünk cikázik, tele lehetünk elárasztó érzelmekkel, kényszeres, vágtázó gondolatok gyötörhetnek, ésszerűtlen döntéseket hozhatunk. Az úgynevezett alacsony zónában idegrendszerünk életveszélyt érzékel, ilyenkor passzívak, energiátlanak leszünk, testünk összeesik, elgyengülünk, arcunk kifejezéstelenné válik, szívünk lelassul, hangunk színtelen lesz, döntésképtelenek, elszigetelődök, túlságosan lelassultak lehetünk, eluralkodhat rajtunk a reménytelenség érzése. A nyugalmi zöld zónában biztonságot és kapcsolódottságot érzékelünk, nyugodtnak, ébernek, stabilnak, válaszképesnek, ellazultnak érezzük magunkat, nyitottak vagyunk a világra, hangszínünk is meleg, arcunk érzelemkifejező. Tulajdonképpen csak ebben az állapotban vagyunk képesek új dolgokat befogadni, tanulni, megérteni, át tudjuk élni érzelmeinket, toleráljuk őket, képesek vagyunk megnyugtatni magunkat. A túlságosan stresszes ember ideje nagy részét a magas vagy az alacsony zónában tölti, ráadásul ez a működés annyira természetessé válhat, hogy észre sem vesszük, melyik idegrendszeri állapot uralkodik rajtunk. A tudatosításhoz elég, ha szokásunkká tesszük, hogy a nap folyamán, amikor csak eszünkbe jut, megállunk, ahol éppen vagyunk, érezzük, ahogy talpaink érintkeznek a talajjal, megfigyeljük magunkat, beazonosítjuk, milyen idegrendszeri állapotban vagyunk. Sokszor már ez a tudatosság is elég ahhoz, hogy nyugodtabbakká váljunk. A progresszív relaxáció szintén segít abban, hogy a fejlesszük figyelmünket, izomzatunk ellazultabbá váljon, jelen legyünk az életben. Izmaink akaratlagos megfeszítésével, majd ellazításával, a lazaság és a feszítés érzésének tudatosításával akár stresszhelyzetekben is könnyen elérhetjük a megnyugvást.

2. Az elhanyagolhatatlan légzés

Akárcsak izmaink feszessége vagy érzelmeink milyensége, légzésünk is árulkodik arról, milyen idegrendszeri állapotban vagyunk épp, sőt – mivel akaratunkkal tudjuk szabályozni –  segítségével akár meg is nyugtathatjuk vagy fel is pörgethetjük magunkat. Általában túl sok levegőt veszünk egy perc alatt, és főleg a mellkasba, felszínesen, sok esetben a szánkon keresztül.

Amikor stresszelünk, szapora, mellkasi légzés alakul ki, azonban ezzel a vérünk szén-dioxid koncentrációja csökken. Amikor belégzésünk ugyanolyan hosszú, mint a kilégzésünk, akkor egyensúlyba hozzuk idegrendszerünk szimpatikus (aktiváló) és paraszimpatikus (lazító) ágát, ezzel segítünk magunknak nyugalmi üzemmódba kerülni.

A belégzés és kilégzés ritmusa lehet 6-6 másodperc, de ha túlságosan elcsúsztunk légzésünkben is a gyorsítás felé, és még jobban szeretnénk elérni az érzelmi egyensúlyt, 4-6 arányban is lélegezhetünk 6-10 percig. Bár a légző gyakorlat után légzésünk visszaáll megszokott légzésmintázatunkba, a rendszeres gyakorlás kihat az akarattal nem irányított időszakokra is, amikor épp nem figyelünk a légzésünkre.

3. Mi kéri az energiádat?

Nem is gondolnánk, de sokszor nem a napi teendőink szívják le az energiánkat, hanem a nem kívánt gondolatokkal való küzdés és a fel nem dolgozott érzelmeink, vágyaink elfojtása.

Valójában rengeteg lelki energiára van szükségünk azzoz, hogy amit elfojtunk, azt lent is tartsuk. Az energia felszabadításának egyik módja tudattalanul az, ha másokra vetítjük ki azokat az érzéseinket, tulajdonságainkat, amikkel nem tudunk szembenézni. A fáradtságon túl – amit az érzelmi labdánk víz alatt tartása okoz – nem jutunk hozzá ezeknek az érzelmeknek az építő formáihoz. Például a kezdeményezéshez, egészséges önérvényesítéshez, bátorsághoz, önvédelemhez és cselekvéshez szükségszerű az agresszió megélni tudása. Ugyanígy a félelem megtanít arra, hogy figyeljünk az élet történéseire, felkészüljünk a veszélyekre. Ha elkerüljük, elnyomjuk a bánatunkat, boldogságunk is felszínes marad, és elengedni sem tudjuk igazán a dolgokat. A mindfulness meditációkkal fokozatosan találkozhatunk ezekkel az érzelmeinkkel, és lassanként megtanulhatunk az elfojtás, a tagadás, a hideg, analitikus gondolkodás helyett kilépni a negatív gondolati körből, pár lépés távolságból szemügyre venni ezeket, majd amikor itt az idő, továbbengedni őket. A jelen pillanatba horgonyzott figyelem szintén lehetővé teszi, hogy ne rugózzunk annyit dolgokon.

4. Ringat a víz

A víz áramló energiája, békés kék színe, csobogásának hangja összekapcsolódhat tudatunkban a könnyedséggel, ellazulással. A víz iránti szeretetünk egyetemes, hiszen a víz minden élet bölcsője. Kutatások szerint az emberek hangulatát egyértelműen befolyásolja, mennyire laknak a vízhez közel.

A vízelem egyértelműen kötődik a születés előtti időkhöz, amikor még semmit nem kellett tennünk ahhoz, hogy szükségleteink kielégüljenek – ez is lehet az egyik oka a víz iránti szeretetünknek. Időzzünk minél többet víz közelében, legyen szó akár természetes vizekről vagy szökőkútról.

A vízpart alkalmat ad a mély beszélgetéseknek is, ugyanis kutatások szerint a víz megfigyelésével járó nyugodt, szemlélődő állapotban sokkal inkább kapcsolódónak érezzük magunkat nálunk valami nagyobb erővel, könnyebben éljük meg a különálló én helyett a „mi”-t. Ha tehetjük, merüljünk bele, engedjük át testünket a víznek, és érezzük, milyen könnyűvé, súlytalanná válunk a felszínén lebegve.

~Bánosi Eszter~

👇 Csatlakozz 7 napos ingyenes mindfulness kihívásunkhoz!

HÍRLEVÉL-FELIRATKOZÁS

No products found which match your selection.

✨ Anti-határidőnapló kedvezmény! ✨

ÉRDEKEL!

Ez a website sütiket használ. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás